Oroszország

Hello Mindenki!

Uj blog oldalam van! Mostantol azon tessek olvasgatni!

Puszi Nektek, es nagyon koszonom, hogy olvastok!

szaranszk.blog.hu

Igen. Megint itt a hétvége! Úgyhogy mostam. Meg kell mondanom, hogy egyébként sem szeretem a házimunkát (bár nem tudom, hogy van-e olyan ember, aki rajong érte), de így, hogy kézzel kell mosni, hát… ma farmert is mostam!:) Amíg mostam, nem volt ennyire vicces. Főleg, hogy a legutóbbi mosás óta vízhólyag van a kezemen. De nem baj! Ez is hozzátartozik! (Ááá! Éppen kisütött a nap!:) Ennek örömére le is forráztam a torkomat a teával. Oh, yee!) Fél 11 van, és kb. 6 fok. Annyira nem is hideg. De tényleg! De ha minden jól megy, akkor jövő hét szerdán bekapcsolják a fűtést! És ha jönnek Petiék, akkor jó idő lesz! Bizony! Vendégeim lesznek! És egy közülük magyar! Igaza volt az egyik ismerősömnek: fogok magyarokkal találkozni. Igaz, szerintem nem olyan körülmények között, mint ahogy ő gondolta, de ez engem egy cseppet sem érdekel. A lényeg, hogy jönnek!:)

Holnap megyünk Csuvasföldre, és csak kedden reggel jövünk vissza. Már nagyon várom! Olga falujába, úgyhogy egyedül Olga lesz, akivel magyarul tudok beszélni, a szüleivel csak erzául. Biztos nehéz lesz először, mert ha gyorsan beszélnek, azt nem mindig értem, de remélem a végére majd belejövök!

Tegnap is volt erza órám, de sajnos egy kicsit használhatatlan voltam. Túl korán keltem, mert készülni kellett a magyar órámra. Hétfőn témazárót írnak, és ki kellett találni, hogy milyen összefoglalást csinálunk. Meg elkezdtem készülni a konferenciára. Miután kiderült, hogy én a történelmet jobban szeretem, mint a magyart, ezért úgy döntöttünk, hogy egy darabka történelmünket fogom prezentálni. Aki ismer, az tudja, hogy két téma közül kellett választanom: 1848/49 vagy 1956. Az előbbi mellett döntöttem. Ahhoz jobban húz a kicsi szívem!:) A probléma az, de persze lehet, hogy nem probléma, hogy 6-10 percem lesz az egész előadásra. És 10 percben összefoglalni az 1848/49-es eseményeket némi irodalommal és kultúrával megfűszerezve, úgy, hogy érdekes is legyen… nem lesz könnyű. De remélem, hogy jó lesz. Ráadásul október elejéig jó lenne megcsinálni, mert elvileg kicsi könyvecske formájában is meg fog jelenni, és majd haza tudom vinni. Ez a nem semmi!

Az nagyon tetszik, hogy mindent megtesznek a külföldiekért. És most nem arra gondolok, hogy milyen jó, hogy minden kívánságomat lesik, mert nem erről van szó. Most, hogy lassan télbe fordul az idő, a lakásban sincs túl meleg. Tényleg nem szoktam panaszkodni, mert inkább felveszek még két zoknit (a másik kettőre), még egy pulóvert, és bebújok a két pokróc alá (igen, sajnos a fázósabb fajtából vagyok). Tegnap a tanárnő, aki erzára tanít, igyekezett kitalálni, hogy legyen nálam jobb idő. Mondta, hogy próbáljam megkérni a dékánt, hátha ő tudna nekem intézni valamit. Vagy majd megkérdezi a fiát (ha jól értettem), hogy az ő árammal működő radiátorukat nem tudná-e nekem kölcsönadni, hogy ne fagyjak meg nagyon. Szóval, le a kalappal előttük, mert tényleg nagyon jószívűek!

Múltkor fel lettem homályosítva (és teljes mértékben köszönöm!), hogy Oroszországban minden Puskin parkban van egy mini vidámpark, úgyhogy ez nem helyi jellegzetesség, de nekem nagyon tetszett. És tegnap valaki felült az óriáskerékre. Oké, délután már nem volt annyira hideg, de azért mégis! Az is furcsa, hogy az emberek még mindig kint ülnek a padokon. Én ilyenkor már nem szeretnék egy hideg fadarabon ücsörögni! Azt hiszem, hogy eddig három vagy négy emberen láttam kesztyűt. Sapkát már többen hordanak, de nekem a kezem szokott először fázni. Tegnap ki is lettem nevetve, hogy téli kesztyűben járok. Hogy ez milyen meleg. De ha fázik! Meg nincs is vékonyabb kesztyűm. Meg nem is szeretem, csak télen. (Tudom, nyáron egyébként sem hord senki kesztyűt!)

Több ember (egész pontosan 2) tanácsára felhagytam a borozással. Már kétféle sört megkóstoltam. Nem rossz, de még mindig nem ugrálok annyira érte. De még biztos nem kóstoltam meg a legjobbat. De még próbálkozok! Egy hasonló tanácsra vettem Tarhunt. Elég jellegzetes zöld színe van, és igaz, hogy mondta az ajánló, hogy ánizsos, de igazából nem raktam össze a két dolgot: olyan íze van, mint a medvecukornak/bocskorszíjnak. És én azt nem szeretem. De az a furcsa, hogy így, folyékony halmazállapotban és szénsavasan nem is olyan rossz. Jó, nem ez lesz a kedvenc üdítőm, de tényleg nem rossz. Néha jól esik!

Nagyon furcsa, hogy már három hete itt vagyok. Nem tűnik ennyinek! A héten jöttem rá, hogy még el sem jutott a tudatomig, hogy csak decemberben megyek haza. Még nem fogtam fel, hogy még 80 nap 15 óra 48 perc 45.valamennyi ezred másodperc van még hátra. Azért tudom ilyen pontosan, mert lett csinálva egy programocska, ami december 15-től számol vissza. Willy Fogg is 80 nap alatt akarta körbejárni a Földet. Nem olyan hosszú ez az idő!:)

A dékánnal még mindig nem találkoztunk! Ugye, elmaradt a szerdai értekezlet, no jó, akkor majd hétfőn. De én hétfőn nem leszek még itt, de a dékán úr 6-án utazik Finnországba, úgyhogy nem tudom fogunk-e addig találkozni, vagy sem. Még mindig rettegek tőle. Főleg, hogy jövő héten nem lesz itt Tanja, hogy segítsen fordítani. Érdekes hétnek nézünk elébe. De csak 3 magyarórám lesz, és ebből csak 1 nyelvészet, aminek szerintem a diákok is annyira örülnek, mint én. Erza órám is csak két napon lesz így. Azt viszont nem tudom, hogy az hány órát jelent! Mert néha nem egy órát, hanem kettőt tartunk egyben. De az erza órákat szeretem! Szeretek beszélni, még ha nem is tudok mindig. De ahogy a tanárnő mondta: az ujjainkkal beszélgetünk! Nagyon kedvelem. Jó humora van!

Jaj, amíg el nem felejtem! Tegnap voltam fényképezkedni, mert kellett két kép a nemzetközi osztályra. Általában nem szoktak jó fényképeim lenni, de tudom is, hogy nem vagyok egy fotogén ember, de ilyen rossz képet! Nem nagyon fogom ezt mutogatni senkinek!

Vannak fémkatonáim! Nagyon tutik! Kinder tojás jellegű tojások vannak, csak ebben kis katonák vannak. Római és gall hadsereget lehet összegyűjteni. Nagyon tetszik. A csokija nem finom, de a Kinder tojást sem a csokiért vesszük, hanem a benne lévő játékért. Én legalábbis!:P

Hm! Nem is tudom, hol kellene kezdenem. Ilyenkor nagyon szégyellem magam, hogy nem írtam semmit. Főleg, mert időm engedte volna, csak az a lustaság! Abból is látszik, hogy régen gépeltem az albérletben, hogy folyamatosan keverem a ’z’-t és az ’y’-t, és meg kell néznem, hogy hol vannak az ékezetes betűk. De nem baj, jó ez. Bár lehet, hogy az a baj, hogy egy kicsit hideg van, el vannak gémberedve az ujjaim, meg ilyenek. Igen, így kevésbé tűnik az én bénaságomnak, úgyhogy erre fogom!:)

A hétvégéim általában elég nyugisak. Nem csinálok túl sok mindent. Leginkább olvasgatok, meg tanulgatok, meg készülök a következő heti magyar óráimra. Ez talán a legnehezebb. Kitalálni azt, hogy mondjam a magyar nyelvtan rejtelmeit magyarul, de úgy, hogy ők is megértsék. Ha otthon tanítanék így, szerintem az első óráról kivágnának, de itt muszáj. Még szerencse, hogy vannak szótárak. Nekem is, a tanítványaimnak is. Huh, de furcsa ezt leírni! Ma egy végzős lány tartott órát, mint gyakorlat a csoportomnál. Izgultam, mert azért már ennyi idő után is kiderülhet, hogy jól csinálom-e vagy sem. Azt hiszem, sikerrel vettem ezt az akadályt.

Sajnos az otthonról hozott könyveimet kiolvastam. Bár ez nem volt annyira nehéz, mert csak két könyvet hoztam: az említett Daniel Keyes könyvet, amit még mindig nagyon ajánlok Mindenkinek. A másik egy Dan Brown könyv. Ha jól emlékszem, ez volt az első könyve. Az biztos, hogy még a Da Vinci-kód előtt jelent meg. Ez az Angels and Demons. Otthon már olvastam magyarul, és akkor nagyon tetszett, úgyhogy most elolvastam angolul. Hát, így se volt rossz, igaz, valamivel kevesebbet értettem belőle. A kölcsönkapott Örkény kötetet is befejeztem, úgyhogy most jön Bulgakov. Ezt is csak kölcsönbe kaptam, de nem baj, mert legalább van mit olvasni.

A múlt héten éppen robognék fel a szobámba/lakásomba, amikor a portán megállítanak. Igen, még mindig nem értem, hogy mit mondanak. Ettől olyan érdekes ez az egész!:) Szóval, robognék fel, de megállítanak. Igyekszünk mindenféle kézjelekkel és hangutánzásokkal megértetni magunkat, több-kevesebb sikerrel. Úgy döntött a két hölgy, hogy az egyikőjük inkább feljön velem, és kideríti személyesen, amit ki kell deríteni. Ahogy odaértünk a közös előtér ajtajához, hozzátapasztja a fülét a falhoz, és nekem is mondja, hogy tegyek így. Hallottam én, hogy zúg valami. Persze tudtam, hogy ez a hűtőm, de nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, mert nem az egész folyosó visszhangzott tőle. Bementünk a lakásba, megnéztük a hűtőt, majd félig oroszul, félig angolul! megkért, hogy egy 10 percre húzzam ki a hűtőmet. Mondtam, ám legyen. (Itt szeretném megjegyezni, hogy az egyetemen a számítógépes teremben a huszonéves lány nem beszél angolul!) Várok, nem merek semmit elkezdeni, mert mondta, hogy majd mindjárt visszajön. Egy pár perc múlva tényleg csöngetnek is. Kinyitom az ajtót, és egy teljesen idegen nő áll az ajtómban, aki „Jó napot”-tal köszön. Hát mégis világnyelv a magyar, vagy mi a szösz! Ő Nyina Kazajeva volt, aki tanított Szegeden is, és itt is magyart tanít az egyetemen, csak most szülési szabadságon van, ha jól értettem. Szóval hűtőt kihúztam, és most már ketten vártunk. Az első hölgy visszajött, és vad bólogatások közepette elmondta, hogy igen, az én hűtőm az olyan hangos, hogy a negyediken lakó idős hölgyet zavarja. Jelentem, én a hetediken lakom, és még eddig senki nem szólt. Bár lehet, hogy ilyen félelmetes vagyok!>( Szóval, a szomszédaim sem panaszkodtak, úgyhogy nem egészen értem, de mindegy. Mondták, hogy hívjak ki szerelőt, vagy tegyek a hűtő alá valamit. Az első variáció egyből kilőve, ez gondolom senkit nem lep meg. Aznap délután jött egy lány a tanszékről, ő a kurátor, és felügyeli, hogy minden rendben van nálam, nem szenvedek semmiben sem hiányt, meg ilyenek. Elmeséltem neki a délutáni afféromat. Felkerestük a szemben lévő szomszédomat, aki szintén ott tanít a tanszéken, hogy tényleg ennyire hangos? Azt mondta, hogy igazából még nem vette észre. De a hűtő egyébként is a kollégiumé, úgyhogy tegyenek ők arról, hogy ne legyen ilyen hangos. Ebben meg is egyeztünk. Na jó, azért lehet, hogy majd rakok alá valamit. Szóval jól meg lettem moleszterálva!

Szintén a múlt héten megemlítették, hogy lesz majd egy konferencia november végén Nyelvek és kultúra címen. És hogy nincs-e kedvem előadást tartani. Említette ezt már más is előtte, de azt hiszem két órával később már nem is emlékeztem rá. Majd pont én! Ha-ha! Szóval elképzelhető, hogy mégis kell előadást tartanom. Egyik sokkból esek a másikba! Másnap kiderült, hogy jött volna egy magyar csoport, de nem kaptak pénzt, így nem tudtak jönni. Pedig akkor nagyon a magam szemébe néztem volna, és egy lelkes „magyarok” kiáltással könnyes szemmel eléjük szaladtam volna. De tényleg, nagyon jó lett volna, ha jönnek, de sajnos nem jött össze. Azt hiszem, hogy még aznap este felhív Tanja (ő a kurátor), hogy hívták a tv-től, ugye adok nekik interjút? Hát banyek! Mi történt? Nem szeretem én az ilyen nagy felhajtást! Ilyenkor nem. Tánc közben, a színpadon igen. Ott szeretem, ha néznek meg rám figyelnek, de így! Megkérdeztem, hogy milyen nyelven kellene mindezt megejteni. Mondta, hogy erzául vagy oroszul. Egy elhaló kacaj kíséretében mondtam, hogy tőlem lehet, de ha lehet, ne oroszul, mert akkor igen rövidecske interjú lesz belőle. (Persze lehet, hogy ez nem interjú, hanem riport, de sajnos már nem emlékszem rá, hogy melyik melyik. De szerintem interjút akarnak.) Úgy volt, hogy mindezt 22-én ejtjük meg. Szerencsére vasárnap átmentem beszélgetni Tanjahoz, és megegyeztünk abban, hogy nem tudok én még annyira erzául, úgyhogy ezt most lehet, nem kellene erőltetni. Így kaptam egy hónap haladékot! Oh yee!

A dékán úrral még mindig nem találkoztam. Úgy volt, hogy múlt héten, szerdán végre bemutatkozunk. Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy előtte éjszaka alig aludtam valamit, rosszul voltam, minden bajom volt, reggel úgy néztem ki, mint egy mosott sz.., és persze első két órám volt: egy nyelvészet (uh!) meg egy sima magyar. Tiszta idegben megyek a tanszékre, de kiderült, hogy a dékán úr nem ér rá, úgyhogy majd pénteken találkozunk. Mondtam, jó, de mikor, mert pénteken nincs órám. Tanja mondta, hogy nem tudja, de majd megkérdezi. Mondtam jó. Aztán a pénteki találka is le lett mondva. Most úgy néz ki, hogy szerdán, a tanszéki értekezlet előtt vagy után fogunk bemutatkozni. De még nem tudom (meg Tanja sem), hogy mikor lesz a tanszéki értekezlet, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy semmi sem biztos.

Általában szerdánként szoktam zenét bevinni a csoportnak. Ugye ilyenkor két óránk van egymás után, ráadásul az egyik nyelvtan, szerintem elég fárasztó. Így második óra végén mindig magyar zenével pihenünk. Múlt héten Kormoránt vittem be nekik, és egészen tetszett nekik. A héten Pokolgépet fogok. De a lassabb fajtából. A végső sokkolást későbbre tartogatom. Gondoltam, hogy viszek be Ossiant, persze az Ítéletnapot. Egyesek szerint ez nem jó ötlet. Sajnos pontosan nem tudom idézni a véleményt, de a lényege az volt, hogy teljesen le akarom őket sokkolni, amortizálni, …? Úgyhogy erről a tervemről így letettem. Nem vagyok én gonosz! Annyira!:P

Már egy hete itt vagyok, és magáról a városról még nem is írtam. Aki esetleg nem tudná, Szaranszk Mordóvia fővárosa, de a mordvinok kisebbségben élnek itt is. A Wikipédia szerint kb. 300 000 lakosa van. Ez itt kicsi városnak számít. Aranyos. Akkor mi lenne Vásárhely? (Persze mindenkiben nagy megrökönyödést vált ki, amikor leírom azt, hogy Hódmezővásárhely, de ezt már megszoktam.) Nem is tudom, hol kezdjem.

Ahol én lakom, ott több kollégium is van. Én az 1. számúban lakom. Az hiszem. A hetedik emelet 735-ös lakásában. Amit, ha Magyarországon lennénk hatodik emeletnek és 635-ös lakásnak hívnának. Ahogy kinézek az ablakon egy tízemeletes bérház van velem szemben. A kettő között vannak magánházak is. Talán itt, a központtól messzebb több magánház van, de nem akarok hülyeséget írni, annyira még nem jártam be a környéket. Mindig esik az eső.

Ahogy megyek a központ felé, el kell mennem a Puskin park mellett. Vagy benne. Attól függ, milyen kedvem van. Magát a parkot éjjelre bezárják. De bent egy vidámpark van. Nagy óriáskerékkel, dodzsemmel, mini hullámvasúttal, szóval jól néz ki. A park elején van egy megdöntött földtábla, amiben minden nap bele van ültetve kis növénykékkel az aznapi dátum. Nagyon jó. Egy másik helyen pedig, szintén ilyen táblán, Puskin van, profilból.

Ahogy megyünk a főtér felé, ami egy dombon van, az oda vezető utat mini vízesések, kutak tarkítják. Meg egy Puskin szobor. De nagyon jól néz ki! A főtérre nem jöhetnek be autók. Egy bazi nagy tér. Van ott II. világháborús emlékmű örökmécsessel, múzeum, aranykupolás templom. De még azt sem érzi giccsesnek az ember. Szerintem.

A városban egyébként van minden: üzletek, piac, minden, ami kell. Legtöbbször két embertípust figyeltem meg az utcán: aki nem siet, és aki igen. Nem tartom magam egy lassúléptű embernek (persze gyorslábú Odüsszeusznak sem), de olyan messze lemaradok a sietőktől, hogy nagyon. Ezt mondjuk Moszkvában is észrevettem. Alig győztem követni Petit. Kicsit nehéz felvenni ezt a fajta ritmust. Meg azt is, ha megbeszéljük, hogy 10 perc, az többször csak 5-öt jelent. Máskor meg sokkal többet. Majd igyekszem kitapasztalni. Összességében nekem tetszik a város, akár azt is mondhatnám: пек мазый! (gondolom az olvasók jelentős hányada nem tud erzául, így csak nekik: nagyon szép)

Uri Geller és a gumikacsa

Tegnap este átmentem Olgához. Róla már írtam: ő az, aki nagyon sokat segít. Negyed éves az egyetemen. Őt is tanítom magyarra, de csak külön, heti két estén. Szóval, tegnap is volt óránk. Miután úgy éreztük, ennyi elég volt, elkezdtünk tv-zni. Megnéztük a híreket. Volt benne minden: Putyin, vak emberek, és egy harang, ami most került haza Amerikából. Nagy felszentelés a zuhogó esőben, és ehhez hasonlók. Ahogy a híreknek vége lett, tovább kapcsoltunk, és igen… igen… itt most van az Uri Geller show! Yesss! Akarom mondani: Daaaa! Itt Fenomén címen fut, de ez igazából nem számít. Már a végén jár a sorozat, mert már csak négyen voltak versenyben. Két produkciót láttunk: 1. volt 4 szögbelövő. Ebből háromban nem volt szög, egyben igen. A „vagány, nemtörődöm” fenomén 3 X-et rajzolt magára: a kézfejére, a könyökhajlatába és … a szívéhez (ah!). Amikor már csak az egyik üres és egy töltött volt a kezében, az egyiket a fához rakta, a másikat… hirtelen… a halántékához! (huh!) Erre az Uri felpattant, kikelve magából elkezdett kiabálni, hogy ezt nem teheti! Ez egy élő műsor! Mi lesz, ha elrontja! Ezt nem teheti! És ehhez hasonlók. A „vagány, nemtörődöm” megenyhülni látszott, és amikor újra felvette a két belövőt, az egyiket „már csak” a szívéhez nyomta. Uri kiugrott(!) a kis fakkjából és kiment a stúdióból, hogy ő ezt nem nézi, nem vállal érte felelősséget! Persze túlélte a srác. Nem tudom milyen volt a magyarországi sorozat, de ez… igyekeztem magamra kellő komolyságot erőltetni! Jaj, de volt asztaltáncoltatás is! Elkezdett mozogni a három asztal közül kettő a stúdióban, meg felemelkedett, meg rázkódott! Wow! Mi csak ketten voltunk, a tv-ben minden asztalnál négyen álltak, úgyhogy beszéltük, lehet, hogy mi is meg tudtuk volna csinálni egy székkel. Az mégiscsak kisebb. Persze a végén a szögbelövős pasi kapta a legtöbb szavazatot. Naná! De nagyon viccesen néztek ki!:P

Aztán hazajöttem, olvasgattam. Kaptam kölcsön Örkény kötetet! Itt, Szaranszkban! Naggyon kemény!

Az ablakomban van egy hőmérő. Ma reggel gyanúsan néztem rá, mert tegnap éjfél körül is 8 fokot mutatott, meg ma reggel is. De aztán később láttam, hogy felment 10 fok fölé is! Takarítgattam, mosogattam. Délután elmentünk bevásárolni. Vettem megint bort. Még nem fogyott el az előző, csak majdnem, így gondoltam jobb az elővigyázatosság. Dugóhúzóm még mindig nincs, de a boltban kaptunk. Mármint egy másik boros üveg nyakáról leszedték az ajándék dugóhúzót, és mondták, hogy rakjam zsebre. Igen, a boltos mondta! Mivel műanyagból volt, nem nagyon bíztam benne. Gondoltam inkább most derüljön ki, hogy jó-e, vagy egyből beletörik a dugóba, hát gyorsan kinyitom. Nem vagyok egy nagy ász, ha bornyitásról van szó, be kell vallanom. Belecsavartam, elkezdtem kihúzni és kijött! A dugó nem, csak a dugóhúzó, de nem tört bele! Ez jó! A kollégium mellett van egy kis bolt, aminek az előterében van piperés meg konyhai felszereléseket árusító bolt. Gondoltam ott biztos van. Lementem, és láss csodát: van. Szintén nagyon gyanús volt. Az egyik biztosítótól kaptunk ajándékba egy ilyen szettet, amiben volt dugóhúzó, krumpli hámozó, mogyorótörő meg ilyenek. Az is kb. annyira használható. Gyorsan felszaladok (a lifttel), becsavarom, elkezdem lenyomni a dugóhúzó két oldalán felemelkedő karocskát. Furcsa hangokat adott ki, lassabban nyomtam, és egyszer csak az egyik kar a kezemben maradt. Elmormoltam egy ejnye-bejnyét, és megpróbáltam így, csak izomerővel kihúzni. Húzom így, úgy, szerintem nincs olyan pozitúra, amit nem próbáltam volna ki. Szemezgetünk, gondoltam leveszem a gyűrűim, legalább azok se nyomjanak. Ekkor láttam meg, hogy a hüvelyk és mutató ujjam közötti ívnél vérzik a kezem. Ugyanis, amikor letört az egyik karja a dugóhúzásra nem alkalmas eszköznek, az elvágta. Annyira nem volt vészes, nem ömlött a vér és árasztotta el a szobát, talán akkor már nem is nagyon vérzett. Fürdőszoba, ásványvízzel lemostam, meg csöppentettem rá. Edit, ugye lehet ilyen sebre csöppenteni? Vagy már késő? De csípte, az jó, nem? Csak hogy befejezzem a bor kibontásának történetét: végül sikerült kibontani, persze mindenféle más céleszközzel, amit persze nem arra találtak ki, de megoldottam.

Már megint esik. Vagy inkább: még mindig esik. Délelőtti információim szerint otthon is. Legalábbis már lóg a lába. Abban nem reménykedem, hogy még lesz napos, meleg idő, csak abban, hogy nem fog mindig esni. Hiszen tudjuk: „örökké nem eshet”!

Ma volt az első nap, hogy nem aludtam el! Nagyon örültem neki. Hát igen, az élet apró örömei. Igaz, nem volt túl nehéz, ma nem volt órám, így nehéz is lett volna! De ki tudja? Írtam haza egy rövid szöveges üzenetet, és kiderült, hogy a zuram is otthon van. Majdnem megdöntöttem az egyetemre gyaloglásom csúcsát. Nem tudom mi akadályozott meg benne, de már kevésbé fulladtam, ahogy felértem a dombra, ahol a város központja van. Az a sok lépcső…Áááá! Decemberre olyan tüdővel fogok rendelkezni, hogy akármelyik hosszútávfutó megirigyelhet majd! Azt hiszem nagyon nem találnék közelebb sem netezési lehetőséget. Még otthon az egyik ismerősöm rajzolt egy térképet, hogy hol lehet netezni a városban. Három helyett biztosan beazonosított: egy netkávézót (a Metró(!) nevű rock-klub mellett), a postát és az egyetemet. Egyszer megtaláltam a kávézót. Kint állt egy bácsi, aki mondott valamit, de hát ugye… nem értettem, hogy mit, így inkább eljöttem. Egyszer voltam a postán is. Itt egy borítékot kell venni, amin van egy számsor. Ezt nevezzük felhasználónévnek. A borítékban van egy másik számokból és betűkből álló sor, na ez a jelszó. Egy ilyen borítékkal egy órát lehet netezni. Ha nem használod el az egy órát, akkor bontani kell a netkapcsolatot, és újra fel tudod használni a maradék időt. Csak egy probléma van vele: 30 rubelbe kerül az egy óra! De ha elmegyek az egyetemre, ott már 16 rubelért tudok netezni egy óráig. Azt hiszem, kicsit kedvezőbb. Tényleg, otthon mennyiért lehet internetezni? Próbáltam kitalálni, hogy ez jó ár-e érte vagy nem? Aki tudja, írja meg! Na’on köszönöm előre is! Persze nem arra gondolok, hogy a TIK-ben ingyen lehet, meg nem előfizetési számlakivonatokra, hanem netkávézókra.

Múltkor nem jött össze az msn, úgyhogy maradtunk a google levelezőrendszerében használható chatprogramnál. (Huh, remélem értelmes lett a mondat! Nem vagyok benne mindig biztos. És nem azért, mert már elfelejtettem volna magyarul!!!) Ez a hely viszont rövidebb ideig van nyitva. Gyakorlatilag mire mindenki hazaérne, sőt még talán előtte bezár. Ha jól emlékszem 5-kor vagy 6-kor. Abból mínusz két óra: van, aki még akkor is dolgozik. Ma kifogtam egy olyan gépet, ahol a word-öt, nem word-nek hívják. Mire megtaláltam! Mert a bejegyzéseimet általában itthon megírom, így gyorsabb, bent pedig csak bemásolom. Gyakorlatilag erre a célra vettünk egy „cserélhető meghajtót”, akit elneveztem OKSANAnak. De így mindig könnyen megtalálom. Általában nincs több Oksana nevű meghajtó egy gépen. Ha mégis (még nem találkoztam ilyennel), valószínűleg nem túl sok.

Ma megpróbálkoztam a főzéssel. Persze a héten már főztem egyszer tésztát, de azt talán ne soroljuk ebbe a kategóriába! Most sem kell hatfogásos ebédre gondolni: egyszerű sült krumplis tojást akartam csinálni. Megvolt hozzá mindenem, gondoltam még egy kis hagymával is megbolondítom, csak úgy az íze kedvéért. Gondolom ebből már mindenki rájött, hogy nem egészen úgy sikerült, ahogy akartam. Mindent szépen előkészítettem, az olaj is felmelegedett, beleraktam egy kevés krumplit, és olyan szinten elkezdett habzani, hogy én még ilyet nem láttam! Talán a fürdőkádban, amikor direkt habfürdőt akarok venni, de nem a serpenyőben! Le kellett vennem a tűzhelyről! Vártam egy kicsit (nem tudom mire), majd visszatettem (gondoltam másképp lesz, de hogy miből?!?!?!?!). Azt hiszem nem árulok el meglepetést, de ugyanaz történt. Agytekervények csikorgása hallatszik az üres konyhában, majd fény gyúlt elmémben: akkor csináljunk tejfölös krumplipürét, meg tükörtojást! Ezen fellelkesülve pucoltam még krumplit (mert hogy a már megpucoltnak egy része úszott az olajban). De mi legyen a megpucolt hagymával? Újabb isteni szikra: mégis tojásos krumpli lesz, amilyet apa szokott csinálni. Azt hiszem főtt krumpliból szokta. Ha nem, jelentem abból is lehet! De min süssem meg a hagymát? Nem mertem megint bepróbálkozni az olajjal. Eleve gyanúsan erős napraforgómag illata volt.:S De hát van némi vajam! Csak egy kis győzelmecske volt, de a haza meg lett mentve! És egyedül, nem Mór által!:P

Amikor már nagyon sült a hagyma, muszáj volt kivenni a krumplit a vízből. Elkezdtem fakanállal kiszedni, mert nincs szűrőm. Miután rájöttem, hogy ez halott ügy, gyorsan berohantam a lakásba fedőért. A diadaltól megrészegülten kezdtem kiönteni a vizet egész addig, amíg egy része a pulóverem ujjára és így a kezemre nem került. Mindketten túléltük, igaz most csak fél kézzel gépelek… Persze ez nem igaz. De tényleg! Komcsiból! (…azt hiszem ezt a szót nem fogom sokat használni itt) Minden ok! Várj! Ez a jobb kezem, ezu nmeg aw bbal, látod, hogy semmi különbség nincs? A főzés további része már nem volt ilyen érdekes. Aránylag jól sikerült, csak kár, hogy még mindig nem vettem fűszereket, de azért nem volt olyan rossz! Még egy kis hagymát elbírt volna, de most csináltam ilyet először! Igen, ügyesen megveregettem a vállamat, megsimogattam kis buksi fejemet.

Azt hiszem vennem kell másik olajat!

Elég hideg van. Az ablakomban van egy hőmérő, ami 9 fokot mutat. Elég reálisnak tűnik. Meg fúj a szél, ami még zordabbá teszi az egyébként is hideg időt.

Azt hiszem, ma hatása alá kerültem az időjárásnak, a zenének és a tegnap befejezett könyvnek. Az egyik kedves barátomtól kaptam kölcsön, zálogba Daniel Keyes Virágot Algernonnak című könyvét. Már otthon elkezdtem olvasni, és nagy erőfeszítésbe került, hogy ne olvassam még el. Tegnap volt némi szabadidőm, hát folytattam. Igazából nem tudom elmondani, hogy milyen érzés volt befejezni és letenni. Nagyon ajánlom Mindenkinek, aki még nem olvasta, mert nagyon jó. Én is szívesen veszem az ajánlatokat, amik hasonló könyvekre irányulnak.

Csütörtök (vagyis ma) délután jöttem haza az egyetemről. Ahogy írtam, elég „kaka” az időjárás. Közben, mint szinte mindig, zenét hallgattam. Most leginkább Apocalyptica, Sziámi, Rammstein található a lejátszómon. Ahogy a csípős hidegben és nagy szélben gyalogoltam haza a főtérről, a fülemben Apocalyptica, illetve Kylie Minoughe egyik duettje, a Wild Rose szólt, és a közelben valamit égettek, ezért füst gomolygott a szökőkutak körül, hát… egy megfoghatatlan és eddig nem nagyon tapasztalt élmény ért. Nem nagyon lehet szavakba önteni. Ennél áthatóbb talán akkor lehet, ha mindez nagy hóesésben történik. Nem tudom. Biztos mindenki élt már át ilyet. Van, aki a sífelvonón ülve Avantasiat hallgatva vagy máshogy, de amikor olyat érez az ember, hogy „huh, ez nagyon…nagyon”. Szóval ez volt az.

Azt hiszem, hogy a lakásomról még nem is írtam. Nagyon furcsa az, hogy három lakás van 1 konyhára! Amúgy a lakás egy nagyobb szobából, egy fürdőszobából és egy wc-ből áll. Van egy hűtőm, aminek kicsit nagy a hangja, de már egész megszoktam. Akkor furcsa a nagy csönd, amikor leáll egy rövid időre. Az egyik szomszédom egy tanárnő, aki ott tanít az egyetemen, a finnugor tanszéken. Mindig megkérdezi, hogy minden rendben van-e, nagyon jó, hogy így törődnek velem. Van egy plusz kihúzható ágyam, így elvileg vendéget is fogadhatok, csak nincs hozzá ágyneműm. Félreértés ne essék, az én ágyamon, ahol én alszom, azon van ágynemű! Van egy szekrény, egy íróasztal, egy kisebb asztal és két fotel a szobámban. Meg egy szép faragott polc. De arra nincs szívem semmit pakolni! Az asztalomon ki vannak pakolva sorban a zálogtárgyak, és mindegyik itt „vigyorog” rám.

A suliban összesen 5 órát tartok, de csak minden második héten. Egyébként 4-et. Ők a 306-os csoport. Ahogy írtam, még félénkek, de már egész jól megértjük egymást. Elvileg 6-an vannak a csoportban (4 lány és 2 fiú), de általában csak az egyik fiú tisztel meg a jelenlétével. De ő legalább aktív. Ketten vannak, akik többet beszélnek. Az egyik lányról nem tudom eldönteni, hogy mennyit tud. Nála az a probléma, hogy moksa, én viszont csak erzául tudom mondani a fordítást. Látom, hogy van, amikor mondja a megoldást, csak nagyon halkan, így nem tudom, hogy csak félénk, vagy tényleg csak alkalmanként tudja a megoldást. Majd kiderül a számonkérésnél. Bár ezt még nem tisztáztuk, hogy fog működni.

Kedden voltam bent a másodéveseknél is. Ők egy éve tanulnak magyarul. Talán nem tudnak annyi szót, mint a harmadévesek, de bátrabbak voltak, és jobban mertek kérdezni, beszélni. A legtöbben megismernek és köszönnek. Aranyosak. Furcsa, hogy ilyen sokan tanulnak magyarul. Általában 6-8-an vannak egy csoportban. Ez szerintem elég magas szám. Amikor megkérdeztem, hogy hova szeretnének menni külföldre, mindenki Magyarországot mondta. Persze utána jött a többi is: Franciaország, Görögország, még Kína is. Amikor megkérdeztem, hogy mit tudnak Magyarországról, feljött a pesti hidakról a szó. Elkezdték sorolni, de egy nem jutott eszükbe. Kérdezték, hogy melyik hiányzik még. Mondtam nekik, hogy ne aggódjanak, én sem tudom. Az egyetlen fiú arckifejezésén az volt olvasható, hogy akkor mi miért tanuljuk?! Lehet, hogy ez az én szegénységi bizonyítványom, nem tudom. De legalább beismerem!:P

Ma vettem észre, hogy az egyik gyűrűmet feláldoztam Szaranszk oltárán, mert eltűnt az ujjamról. Nem pénzbeli, inkább eszmei értéke volt, de még hátha meglesz. Lehet, hogy itt van valahol a szobában!

Nem is írtam, hogy a csoportommal (nagyon furcsa ezt leírni!) hallgattunk magyar zenét. Nem is akármit: Végleteket! A szöveget még nem vittem be nekik, mert még nem tudom, hol tudok nyomtatni, de holnap nem lesz órám, így ki tudom deríteni.

Ma vettem Свал-t. Azt hiszem ez az, amit Moszkvában is ittam. De nem vagyok benne biztos, mert az íze, a színe teljesen más. Tudom, hogy nem ugyanaz a gyártó, de olyan…izé…szóval furi. Nyáron, a nagy melegben jól behűtve valószínűleg jobb, így viszont hosszú életű lesz. Legalább addig sem kell másikat venni! :)

Tegnap kilyukadt az egyetlen nagy lábasom! Így nem tudok nagyobb mennyiségben teát főzni. Direkt hazajöttem időben, hogy készítek magamnak valami meleg kaját, meg lefőzök legalább 2 liter teát. Egy idő után elkezdett sisteregni, köpködni az edény alja, és mikor felemeltem, láttam, hogy csöpög. Áááá! Így tea nélkül maradtam. Ezért vettem magamnak egy üveg bort. Dugóhúzóm nincs, de ami meglepő, hogy a boltban kinyitják a bort! Úgyhogy egy nyitott borosüveggel mentem hazafele! Persze igyekeztem nem mások orrára kötni, mert belefogtam egy szatyorba! De nagyon brutalisan eros! Ugyhogy csak vbk-kent tudom meginni!:)

Ma lattam az elso dugot Szaranszkban. Tyu! Azert nem volt olyan nagy! Ket auto egymasba ment a Puskin park mellett.

Azokkal talan egyre jobban megertjuk egymast, akiket tanitok. Ok harmadevesek, es eloszor nagyon feltek. Mert en olyan felelmetes vagyok! Mar eleve vicsorogva mentem be a terembe! Bizony! Neha meg szenvedunk, meg felreertjuk egymast, de megoldjuk... szotar segitsegevel!

Miutan minden nap gyalog jarok suliba, es minden nap majdnem elalszom, igy egyre jobb idoket futok a suliig. Kb. fel ora lenne az ut, de ha nagyon sietek, mint pl ma, akkor 20 perc alatt bent vagyok! Ki fogok combosodni, mire haza megyek!