Uri Geller és a gumikacsa
Tegnap este átmentem Olgához. Róla már írtam: ő az, aki nagyon sokat segít. Negyed éves az egyetemen. Őt is tanítom magyarra, de csak külön, heti két estén. Szóval, tegnap is volt óránk. Miután úgy éreztük, ennyi elég volt, elkezdtünk tv-zni. Megnéztük a híreket. Volt benne minden: Putyin, vak emberek, és egy harang, ami most került haza Amerikából. Nagy felszentelés a zuhogó esőben, és ehhez hasonlók. Ahogy a híreknek vége lett, tovább kapcsoltunk, és igen… igen… itt most van az Uri Geller show! Yesss! Akarom mondani: Daaaa! Itt Fenomén címen fut, de ez igazából nem számít. Már a végén jár a sorozat, mert már csak négyen voltak versenyben. Két produkciót láttunk: 1. volt 4 szögbelövő. Ebből háromban nem volt szög, egyben igen. A „vagány, nemtörődöm” fenomén 3 X-et rajzolt magára: a kézfejére, a könyökhajlatába és … a szívéhez (ah!). Amikor már csak az egyik üres és egy töltött volt a kezében, az egyiket a fához rakta, a másikat… hirtelen… a halántékához! (huh!) Erre az Uri felpattant, kikelve magából elkezdett kiabálni, hogy ezt nem teheti! Ez egy élő műsor! Mi lesz, ha elrontja! Ezt nem teheti! És ehhez hasonlók. A „vagány, nemtörődöm” megenyhülni látszott, és amikor újra felvette a két belövőt, az egyiket „már csak” a szívéhez nyomta. Uri kiugrott(!) a kis fakkjából és kiment a stúdióból, hogy ő ezt nem nézi, nem vállal érte felelősséget! Persze túlélte a srác. Nem tudom milyen volt a magyarországi sorozat, de ez… igyekeztem magamra kellő komolyságot erőltetni! Jaj, de volt asztaltáncoltatás is! Elkezdett mozogni a három asztal közül kettő a stúdióban, meg felemelkedett, meg rázkódott! Wow! Mi csak ketten voltunk, a tv-ben minden asztalnál négyen álltak, úgyhogy beszéltük, lehet, hogy mi is meg tudtuk volna csinálni egy székkel. Az mégiscsak kisebb. Persze a végén a szögbelövős pasi kapta a legtöbb szavazatot. Naná! De nagyon viccesen néztek ki!:P
Aztán hazajöttem, olvasgattam. Kaptam kölcsön Örkény kötetet! Itt, Szaranszkban! Naggyon kemény!
Az ablakomban van egy hőmérő. Ma reggel gyanúsan néztem rá, mert tegnap éjfél körül is 8 fokot mutatott, meg ma reggel is. De aztán később láttam, hogy felment 10 fok fölé is! Takarítgattam, mosogattam. Délután elmentünk bevásárolni. Vettem megint bort. Még nem fogyott el az előző, csak majdnem, így gondoltam jobb az elővigyázatosság. Dugóhúzóm még mindig nincs, de a boltban kaptunk. Mármint egy másik boros üveg nyakáról leszedték az ajándék dugóhúzót, és mondták, hogy rakjam zsebre. Igen, a boltos mondta! Mivel műanyagból volt, nem nagyon bíztam benne. Gondoltam inkább most derüljön ki, hogy jó-e, vagy egyből beletörik a dugóba, hát gyorsan kinyitom. Nem vagyok egy nagy ász, ha bornyitásról van szó, be kell vallanom. Belecsavartam, elkezdtem kihúzni és kijött! A dugó nem, csak a dugóhúzó, de nem tört bele! Ez jó! A kollégium mellett van egy kis bolt, aminek az előterében van piperés meg konyhai felszereléseket árusító bolt. Gondoltam ott biztos van. Lementem, és láss csodát: van. Szintén nagyon gyanús volt. Az egyik biztosítótól kaptunk ajándékba egy ilyen szettet, amiben volt dugóhúzó, krumpli hámozó, mogyorótörő meg ilyenek. Az is kb. annyira használható. Gyorsan felszaladok (a lifttel), becsavarom, elkezdem lenyomni a dugóhúzó két oldalán felemelkedő karocskát. Furcsa hangokat adott ki, lassabban nyomtam, és egyszer csak az egyik kar a kezemben maradt. Elmormoltam egy ejnye-bejnyét, és megpróbáltam így, csak izomerővel kihúzni. Húzom így, úgy, szerintem nincs olyan pozitúra, amit nem próbáltam volna ki. Szemezgetünk, gondoltam leveszem a gyűrűim, legalább azok se nyomjanak. Ekkor láttam meg, hogy a hüvelyk és mutató ujjam közötti ívnél vérzik a kezem. Ugyanis, amikor letört az egyik karja a dugóhúzásra nem alkalmas eszköznek, az elvágta. Annyira nem volt vészes, nem ömlött a vér és árasztotta el a szobát, talán akkor már nem is nagyon vérzett. Fürdőszoba, ásványvízzel lemostam, meg csöppentettem rá. Edit, ugye lehet ilyen sebre csöppenteni? Vagy már késő? De csípte, az jó, nem? Csak hogy befejezzem a bor kibontásának történetét: végül sikerült kibontani, persze mindenféle más céleszközzel, amit persze nem arra találtak ki, de megoldottam.
