Elég hideg van. Az ablakomban van egy hőmérő, ami 9 fokot mutat. Elég reálisnak tűnik. Meg fúj a szél, ami még zordabbá teszi az egyébként is hideg időt.

Azt hiszem, ma hatása alá kerültem az időjárásnak, a zenének és a tegnap befejezett könyvnek. Az egyik kedves barátomtól kaptam kölcsön, zálogba Daniel Keyes Virágot Algernonnak című könyvét. Már otthon elkezdtem olvasni, és nagy erőfeszítésbe került, hogy ne olvassam még el. Tegnap volt némi szabadidőm, hát folytattam. Igazából nem tudom elmondani, hogy milyen érzés volt befejezni és letenni. Nagyon ajánlom Mindenkinek, aki még nem olvasta, mert nagyon jó. Én is szívesen veszem az ajánlatokat, amik hasonló könyvekre irányulnak.

Csütörtök (vagyis ma) délután jöttem haza az egyetemről. Ahogy írtam, elég „kaka” az időjárás. Közben, mint szinte mindig, zenét hallgattam. Most leginkább Apocalyptica, Sziámi, Rammstein található a lejátszómon. Ahogy a csípős hidegben és nagy szélben gyalogoltam haza a főtérről, a fülemben Apocalyptica, illetve Kylie Minoughe egyik duettje, a Wild Rose szólt, és a közelben valamit égettek, ezért füst gomolygott a szökőkutak körül, hát… egy megfoghatatlan és eddig nem nagyon tapasztalt élmény ért. Nem nagyon lehet szavakba önteni. Ennél áthatóbb talán akkor lehet, ha mindez nagy hóesésben történik. Nem tudom. Biztos mindenki élt már át ilyet. Van, aki a sífelvonón ülve Avantasiat hallgatva vagy máshogy, de amikor olyat érez az ember, hogy „huh, ez nagyon…nagyon”. Szóval ez volt az.

Azt hiszem, hogy a lakásomról még nem is írtam. Nagyon furcsa az, hogy három lakás van 1 konyhára! Amúgy a lakás egy nagyobb szobából, egy fürdőszobából és egy wc-ből áll. Van egy hűtőm, aminek kicsit nagy a hangja, de már egész megszoktam. Akkor furcsa a nagy csönd, amikor leáll egy rövid időre. Az egyik szomszédom egy tanárnő, aki ott tanít az egyetemen, a finnugor tanszéken. Mindig megkérdezi, hogy minden rendben van-e, nagyon jó, hogy így törődnek velem. Van egy plusz kihúzható ágyam, így elvileg vendéget is fogadhatok, csak nincs hozzá ágyneműm. Félreértés ne essék, az én ágyamon, ahol én alszom, azon van ágynemű! Van egy szekrény, egy íróasztal, egy kisebb asztal és két fotel a szobámban. Meg egy szép faragott polc. De arra nincs szívem semmit pakolni! Az asztalomon ki vannak pakolva sorban a zálogtárgyak, és mindegyik itt „vigyorog” rám.

A suliban összesen 5 órát tartok, de csak minden második héten. Egyébként 4-et. Ők a 306-os csoport. Ahogy írtam, még félénkek, de már egész jól megértjük egymást. Elvileg 6-an vannak a csoportban (4 lány és 2 fiú), de általában csak az egyik fiú tisztel meg a jelenlétével. De ő legalább aktív. Ketten vannak, akik többet beszélnek. Az egyik lányról nem tudom eldönteni, hogy mennyit tud. Nála az a probléma, hogy moksa, én viszont csak erzául tudom mondani a fordítást. Látom, hogy van, amikor mondja a megoldást, csak nagyon halkan, így nem tudom, hogy csak félénk, vagy tényleg csak alkalmanként tudja a megoldást. Majd kiderül a számonkérésnél. Bár ezt még nem tisztáztuk, hogy fog működni.

Kedden voltam bent a másodéveseknél is. Ők egy éve tanulnak magyarul. Talán nem tudnak annyi szót, mint a harmadévesek, de bátrabbak voltak, és jobban mertek kérdezni, beszélni. A legtöbben megismernek és köszönnek. Aranyosak. Furcsa, hogy ilyen sokan tanulnak magyarul. Általában 6-8-an vannak egy csoportban. Ez szerintem elég magas szám. Amikor megkérdeztem, hogy hova szeretnének menni külföldre, mindenki Magyarországot mondta. Persze utána jött a többi is: Franciaország, Görögország, még Kína is. Amikor megkérdeztem, hogy mit tudnak Magyarországról, feljött a pesti hidakról a szó. Elkezdték sorolni, de egy nem jutott eszükbe. Kérdezték, hogy melyik hiányzik még. Mondtam nekik, hogy ne aggódjanak, én sem tudom. Az egyetlen fiú arckifejezésén az volt olvasható, hogy akkor mi miért tanuljuk?! Lehet, hogy ez az én szegénységi bizonyítványom, nem tudom. De legalább beismerem!:P

Ma vettem észre, hogy az egyik gyűrűmet feláldoztam Szaranszk oltárán, mert eltűnt az ujjamról. Nem pénzbeli, inkább eszmei értéke volt, de még hátha meglesz. Lehet, hogy itt van valahol a szobában!

Nem is írtam, hogy a csoportommal (nagyon furcsa ezt leírni!) hallgattunk magyar zenét. Nem is akármit: Végleteket! A szöveget még nem vittem be nekik, mert még nem tudom, hol tudok nyomtatni, de holnap nem lesz órám, így ki tudom deríteni.

Ma vettem Свал-t. Azt hiszem ez az, amit Moszkvában is ittam. De nem vagyok benne biztos, mert az íze, a színe teljesen más. Tudom, hogy nem ugyanaz a gyártó, de olyan…izé…szóval furi. Nyáron, a nagy melegben jól behűtve valószínűleg jobb, így viszont hosszú életű lesz. Legalább addig sem kell másikat venni! :)