Már megint esik. Vagy inkább: még mindig esik. Délelőtti információim szerint otthon is. Legalábbis már lóg a lába. Abban nem reménykedem, hogy még lesz napos, meleg idő, csak abban, hogy nem fog mindig esni. Hiszen tudjuk: „örökké nem eshet”!

Ma volt az első nap, hogy nem aludtam el! Nagyon örültem neki. Hát igen, az élet apró örömei. Igaz, nem volt túl nehéz, ma nem volt órám, így nehéz is lett volna! De ki tudja? Írtam haza egy rövid szöveges üzenetet, és kiderült, hogy a zuram is otthon van. Majdnem megdöntöttem az egyetemre gyaloglásom csúcsát. Nem tudom mi akadályozott meg benne, de már kevésbé fulladtam, ahogy felértem a dombra, ahol a város központja van. Az a sok lépcső…Áááá! Decemberre olyan tüdővel fogok rendelkezni, hogy akármelyik hosszútávfutó megirigyelhet majd! Azt hiszem nagyon nem találnék közelebb sem netezési lehetőséget. Még otthon az egyik ismerősöm rajzolt egy térképet, hogy hol lehet netezni a városban. Három helyett biztosan beazonosított: egy netkávézót (a Metró(!) nevű rock-klub mellett), a postát és az egyetemet. Egyszer megtaláltam a kávézót. Kint állt egy bácsi, aki mondott valamit, de hát ugye… nem értettem, hogy mit, így inkább eljöttem. Egyszer voltam a postán is. Itt egy borítékot kell venni, amin van egy számsor. Ezt nevezzük felhasználónévnek. A borítékban van egy másik számokból és betűkből álló sor, na ez a jelszó. Egy ilyen borítékkal egy órát lehet netezni. Ha nem használod el az egy órát, akkor bontani kell a netkapcsolatot, és újra fel tudod használni a maradék időt. Csak egy probléma van vele: 30 rubelbe kerül az egy óra! De ha elmegyek az egyetemre, ott már 16 rubelért tudok netezni egy óráig. Azt hiszem, kicsit kedvezőbb. Tényleg, otthon mennyiért lehet internetezni? Próbáltam kitalálni, hogy ez jó ár-e érte vagy nem? Aki tudja, írja meg! Na’on köszönöm előre is! Persze nem arra gondolok, hogy a TIK-ben ingyen lehet, meg nem előfizetési számlakivonatokra, hanem netkávézókra.

Múltkor nem jött össze az msn, úgyhogy maradtunk a google levelezőrendszerében használható chatprogramnál. (Huh, remélem értelmes lett a mondat! Nem vagyok benne mindig biztos. És nem azért, mert már elfelejtettem volna magyarul!!!) Ez a hely viszont rövidebb ideig van nyitva. Gyakorlatilag mire mindenki hazaérne, sőt még talán előtte bezár. Ha jól emlékszem 5-kor vagy 6-kor. Abból mínusz két óra: van, aki még akkor is dolgozik. Ma kifogtam egy olyan gépet, ahol a word-öt, nem word-nek hívják. Mire megtaláltam! Mert a bejegyzéseimet általában itthon megírom, így gyorsabb, bent pedig csak bemásolom. Gyakorlatilag erre a célra vettünk egy „cserélhető meghajtót”, akit elneveztem OKSANAnak. De így mindig könnyen megtalálom. Általában nincs több Oksana nevű meghajtó egy gépen. Ha mégis (még nem találkoztam ilyennel), valószínűleg nem túl sok.

Ma megpróbálkoztam a főzéssel. Persze a héten már főztem egyszer tésztát, de azt talán ne soroljuk ebbe a kategóriába! Most sem kell hatfogásos ebédre gondolni: egyszerű sült krumplis tojást akartam csinálni. Megvolt hozzá mindenem, gondoltam még egy kis hagymával is megbolondítom, csak úgy az íze kedvéért. Gondolom ebből már mindenki rájött, hogy nem egészen úgy sikerült, ahogy akartam. Mindent szépen előkészítettem, az olaj is felmelegedett, beleraktam egy kevés krumplit, és olyan szinten elkezdett habzani, hogy én még ilyet nem láttam! Talán a fürdőkádban, amikor direkt habfürdőt akarok venni, de nem a serpenyőben! Le kellett vennem a tűzhelyről! Vártam egy kicsit (nem tudom mire), majd visszatettem (gondoltam másképp lesz, de hogy miből?!?!?!?!). Azt hiszem nem árulok el meglepetést, de ugyanaz történt. Agytekervények csikorgása hallatszik az üres konyhában, majd fény gyúlt elmémben: akkor csináljunk tejfölös krumplipürét, meg tükörtojást! Ezen fellelkesülve pucoltam még krumplit (mert hogy a már megpucoltnak egy része úszott az olajban). De mi legyen a megpucolt hagymával? Újabb isteni szikra: mégis tojásos krumpli lesz, amilyet apa szokott csinálni. Azt hiszem főtt krumpliból szokta. Ha nem, jelentem abból is lehet! De min süssem meg a hagymát? Nem mertem megint bepróbálkozni az olajjal. Eleve gyanúsan erős napraforgómag illata volt.:S De hát van némi vajam! Csak egy kis győzelmecske volt, de a haza meg lett mentve! És egyedül, nem Mór által!:P

Amikor már nagyon sült a hagyma, muszáj volt kivenni a krumplit a vízből. Elkezdtem fakanállal kiszedni, mert nincs szűrőm. Miután rájöttem, hogy ez halott ügy, gyorsan berohantam a lakásba fedőért. A diadaltól megrészegülten kezdtem kiönteni a vizet egész addig, amíg egy része a pulóverem ujjára és így a kezemre nem került. Mindketten túléltük, igaz most csak fél kézzel gépelek… Persze ez nem igaz. De tényleg! Komcsiból! (…azt hiszem ezt a szót nem fogom sokat használni itt) Minden ok! Várj! Ez a jobb kezem, ezu nmeg aw bbal, látod, hogy semmi különbség nincs? A főzés további része már nem volt ilyen érdekes. Aránylag jól sikerült, csak kár, hogy még mindig nem vettem fűszereket, de azért nem volt olyan rossz! Még egy kis hagymát elbírt volna, de most csináltam ilyet először! Igen, ügyesen megveregettem a vállamat, megsimogattam kis buksi fejemet.

Azt hiszem vennem kell másik olajat!